Vagyis annyira nem is lesz az. Lesz ez a(z állítólag) gigamega-kiállítás Pekingben, amin London után a kínaiaknak is megmutatjuk a magyar művészet színe-javát, csak most nem a régi kincseket visszük el hozzájuk (ld. Treasures from Budapest), hanem a kortársművészetet. Írtak-mondtak róla sokan sokfélét, én most erre itt nem vállalkozom (az ilyesminek egy külön blog kéne), viszont valószínűleg én vagyok az egyetlen [ha nem, akkor (ny)elvbarátaim, kezeket fel!], akit zavar a kiállítás címe.
A naiv verzió az, hogy csak a plakát formai harmóniája miatt lett ez a cím - a gonosz változat meg nyilván az, hogy a cím kitalálója nem tud angolul. Mert a Hungary Art nem azt jelenti, hogy Magyar művészet, sőt, tulajdonképpen nem jelent semmit (ami megerősítené fent belinkelt cikk vitriolos mondatait a kiállítás koncepcióját illetően: azaz, hogy a bemutatott anyag tulajdonképpen nem - de legalábbis nem megfelelően - mutatja be a magyar kortársművészeti szcénát).
De hogy félreértés ne essék, értékelem én a külföldre nyitást, sőt, nagyon is boldoggá tesz, hogy vannak törekvések a magyar művészet megismertetésére az egész világon, lásd például a Royal Academy of Arts Eyewitness címet viselő, magyar fotósok munkáit bemutató tárlatát (ez volt a reklám helye).
