Egy árnyékos kisszobában

Szőlő, szeder, kukorica

Ma sikeres nőnek érzem magam. Szereztem munkát, ezentúl hétórában püfölhetem a numerikus billentyűzetet, amikor csak kedvem tartja és állítólag ettől előrébb fog menni ez az ország (merthogy a magasságos Oktatási Hivatal végezteti ezt a munkát velünk, dolgos egyetemistákkal 16 éven felüliekkel). Aztán - fellelkesülve a havi anyai apanázs megérkezésén - betértem a vásárcsarnokba és vettem szedret, szőlőt, kukoricát. Közben tisztára Bridget Jones-érzésem volt - tudjátok, van az a jelenet, amikor bevásárol a piacon és utána kék levest főz. Na, én azt nem fogok (maximum lilát, a szederből). Aztán az Astorián elkezdett zuhogni, nincs is jobb egy nyári zápornál, bizony. A kukorica mézédes, a szeder fanyar, tejszínhabbal különösen finom, a szőlő nagyszemű és roppanós. A mai egy jó nap.