Grand tour

Valószínűleg nem én vagyok a világ legrendetlenebb bloggere, viszont mivel mostanában rendszeresen elvesztem az időérzékem és csütörtökönként nekem mindig szerda van, ezért úgy döntöttem (megfogadom?), hogy mostantól rendesebb bloggerina leszek. De tényleg. Na.

Az edzős bejegyzést azért vettem le innen, mert ugyan nagyon jól hangzott, de kb. öt öt napja csináltam, amikor eléggé megbetegedtem és ez rendesen beletenyerelt a továbbiakba (értsd: abbahagytam az egészet). Viszont 5 napja újrakezdtem és mivel tavasz van és napsütés, semmi sem állhat az utamba (maximum a tavaszi fáradtság), igyekszem nem megfázni és akkor minden jó lesz. Ma már majdnem végig bírtam (egyetlen korty víztől eltekintve), úgyhogy kicsit büszke vagyok, meg ilyenkor mindig jobban "egyben vagyok", mármint fizikailag.

Mi új történt még? Kajablogger lettem az Instagramon, ugyanaz a felhasználónevem, mint itt, aki akarja, csekkolja. Enyhe mandulafüggőség lett úrrá rajtam, és ebből kifolyólag viszonylag nehéz volt ellenállni, hogy a Lidl-ből ne húzzam magam után a 100 kilós zsákot, amiből kimérve árulják. Tegnap életemben először készítettem rizottót és először ettem gorgonzolát, aminek a gyönyörűségét szavakkal nem nagyon lehet kifejezni. Elég testes (ízre is, szagra is), szóval nem enném mindennap, de biztos, hogy a jövőben még meg fogom kívánni néhanapján és akkor bizony senki sem állíthat meg.

A hétvégét a Sunshine-on töltöttem, R. szakdolgozatának előmozdítása és K. lelki épségének megőrzése érdekében. Vasárnap segítettem Á.-nak, K. kisöccsének (höhö) nadrágot venni, aztán B. rávett, hogy menjünk ki a vadiúj Kossuth térre. Aki azóta megkérdezte, annak mind elmondtam, hogy nagyon szép volt, már amennyit az arcomba toluló hajamtól láttam belőle. Kikúrt szél. Ha van időjárási elem, amit nem szeretek, akkor az ez.

Ha már az elsőknél tartottunk (ld. gorgonzola), beiratkoztam a Fővárosi Levéltárba is, és már két napon voltam kutatni (és még egyszer sem szólítottak fel, hogy hagyjam abba a munkát - megtörtént eset, tegnap délután). A százéves tervekből és engedélyekből eddig az a kedvencem, hogy a korlátokat úgy kell megépíteni, hogy majd ne lehessen rajtunk lecsúszkálni. Hiába, a huligánokra már akkor is számítottak.

R.-rel megnéztük múlt hétvégén két hete (na, erről beszélek, látjátok?) a Ludwigban az Átmenet és átmenet c. kiállítást, amit ne keressetek, mert akkor zárt. Az Oleg Kulik péniszére helyezett kisnyuszi láthatóan mindenkit ledöbbentett, mi meg megegyeztünk, hogy halál cuki igazából. Fabrizio Plessire nem jutott időnk, de majd visszamegyünk még meditálni.

Befejeztem valamikor néhány hete a Breaking Bad-et, hát csodálatos volt, de olyan üresnek éreztem magam utána. Űrbetömködésnek viszont kiválóan megfelelt a True Detective, amit B.-vel együtt néztünk meg, és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Sajnos párhuzamosan nekivágtam a Hannibalnak (igen, van weird crush-om Mads Mikkelsenen - így mondjuk ezt? mindegy), ami csak azért sajnos, mert a nyomozós-gyilkosos vonal miatt kicsit összekeveredett a fejemben a két sorozat. Nemrég meghallgattam a Kiscsillag új albumát (Spotify-felhasználó is lettem, juppiájé), ami körülbelül tökéletes, mostanában mindig az szól, ha főzök vagy mosogatok vagy ilyesmi. Nekiálltam nézni az Arrow-t is, ami teljesen más, mint a fenti két sorozat, leginkább a 90-es évekbeli animációs Batmanhez tudnám hasonlítani, annyira szórakoztató.    

No. Majd legközelebb rövidebb leszek, de gyakoribb. Puszicsá.
    

Lö miz

Majdnem írtam egy bejegyzést az akut mizantrópiámról, de épp elég, ha feljegyzem ide magamnak, hogy akut mizantrópiám van.

Morzsákok

Az inkompetencia, na az tud csak igazán elszomorítani. Mármint úgy általában, nem történt semmi konkrét.*

A vas és acél országa után, úgy tűnik, most a corten acél városát építjük. Nem baj, csak úgy eszembe jutott.

Nem tudom, el merjek-e menni az Art Marketra megnézni az állítólag rendkívül ijesztő kisfiú arcát.

Sok az olvasnivaló és még több a látnivaló. Vagy fordítva.

A hétvégi konferencián egyszerre volt rendkívül üdítő és egyben halálosan ijesztő, hogy miközben tényleg összedől egy kicsit a tudományunk körül a világ, mi teljes nyugodtsággal filozofálunk némi csoportos kávévedelés közben.

Az olasz kollégáim éppen arról beszélgetnek, hogy az Andrássy úton oroszok, ukránok, szerbek és arabok vásárolnak Dolce&Gabbanát.


*Közben eszembe jutott, hogy mégis: majdnem sikítottam tegnap a holokausztos órámon. Meg igazából a hétvégi konferencián is voltak horrorisztikus pillanatok. 

Morzsák #65465679

Az esős Múzeum körút az a film noir. Amikor feljövünk a pincéből, és minden sötétkék meg okkersárga, Sherlock Holmes fedetlen fővel járkál és szívja az íves vonalú pipáját az épületek árnyékában.

"Az emberi testtel nagyon sok mindent kell tenni, hogy az a közönség figyelmére érdemessé váljék." - H.Gy. tegnap

Primadonna-paradigma: sok szeszély, sok szerető - szintén H.Gy. tegnap

Néha kimondok olyan dolgokat, amikben egyáltalán nem vagyok biztos, hogy van jogom kimondani.

Az esszencialitás, az hiányzik igazán. Meg egy tál finom étel. Mostanában minden ízetlen.

 

Morzsák #84735240335

Búgnak a kertben a gerlék. Semmi sem emlékeztet ilyen erősen a gyerekkori, nagyszülőknél eltöltött nyaralásokra. Na jó, talán még a sárga erkélyüvegen átsütő napfény szaga.

Amikor két másodperc különbséggel kétszer dudál egy kamion a füledbe, azt hiszed, egy atombomba robbant a fejedben.

Szociálisan érzékeny napokat tartok: összetört szívű leányokat segítek meg hobbipszichológusi képességeimmel (állítólag elég jól csinálom, I'm a good listener, baby), Fedél Nélkült veszek drágán, és az abortuszról vitázom könnyekig menően.

Azon nincs mit csodálkozni, ha két napnyi Mad Men-maraton után csak és kizárólag medencés bulikban koktélozó, kissé erőszakos férfiakkal álmodom?

Dolgos

Ma felfedeztem magamnak a zumbát, és ká jó. Minden fontosat elmosogattam, betettem egy mosást, ami most végzett, úgyhogy megyek is teregetni, de előtte még azt is elmondom, hogy van egy ilyenem:

Csak most nincs rajta a külső borító, és ugye érzitek, milyen keresetlen hanyagsággal van odaapplikálva a takarórengetegbe. Meg azt is feljegyezném, hogy ma van az év első olyan napja, hogy egy szál alsónadrágban (nincsen tiszta bugyim, upsz, becsúszik az ilyesmi, vizsgaidőszak van vagy mi) melegem van éjszaka. Valamint továbbra sem tudom eldönteni, hogy melyik a kedvenc Yonderboi-számom. Nekem Yonderboi munkássága a kedvenc számom.     

Omán, omámmá

Továbbra is az egyik legviccesebb dolognak tartom, hogy az elsős osztályfotózásra édesanyám ománi zászlónak öltöztetett, természetesen (sajnos?) a kardok és a rituális tőr mellőzésével. A színösszeállításról a következők vannak a wikipédián: "A fehér szín a békét és a jólétet jelenti. A vörös a hetvenes évek előtt használatos ománi zászlóról származik, amely egyszínű vörös lobogó volt, és az idegen hódítók elleni küzdelmet jelképezte. A zöld a Dzsebel Ahdrára (a Zöld-hegységre) és a termékenységre utal." Összegezve valami ilyesmi: hagyjatok békén, én egyedül is megcsinálom, amit kell. Ööö, hogy is mondjam csak, bevált.  

Unpopular opinion

Azzal, hogy legalábbis részben egyetértek ezzel a kijelentéssel, nem leszek valami népszerű, igaz? 

Köttbullar

Amint beálltam a sorba, azonnal beugrott, miért nem szeretek én olyan nagyon az ún. húsgolyómánia idején az Ikeában enni. Nevezett esemény ugyebár azt takarja, amikor mindenki kedvenc bútoráruháza okos megfontolással nevetséges 200 forintért vágja hozzá kedves vevőihez a svéd húsgombócokat körettel-mártással, mindez pedig nyilván becsalogatási céllal történik, de ezt most talán hagyjuk is, ez nem egy marketing-blog. Ami biztos: előbb-utóbb Budapest egész lakosságához eljut a hír, és az akció ideje alatt hatalmas sor áll egész nap az étteremben. Most érkeztünk el az én (képletes) hasfájásaimhoz, amikre az első mondatban utaltam. Ilyenkor ugyanis - igen, leírom - minden bunkó prolit összehord a szél, aki amúgy még életében nem tette be a lábát ide. Most leszögezném, hogy az Ikeába nem-járást nyilvánvalóan nem tartom megvetendő emberi tulajdonságnak, viszont nekem elég természetes, hogyha számomra ismeretlen helyen járok, akkor megpróbálok tájékozódni (pl. olvasom a kiírásokat), és illően viselkedni (pl. nem bőgök, mint egy tehén). Ha pedig valaki mindezekre képtelen, az úgy istenesen előhozza belőlem az elitista sznobot, ld. ezt a bejegyzést.

Szóval, előttem három barátnő állt egy kisgyerekkel, ők inkább a butanő kategóriába tartoztak, naná, persze, hogy elbírtok ketten három tálcát (a harmadik leült a kislánnyal), nekem végül is mindegy. Mögém viszont a fent említett típus három példányának sikerült beslisszolnia, papa-mama-tinisrác összeállításban. Amikor a fiú meglátta a sort, unott képpel és még unottabb hangon (bár némileg poénkodva) megkérdezte, nem mehetnének-e a Burger Kingbe, mire anyu egy víziló állhatatosságával közölte, hogy: nem! Ebben a "nem"-ben pedig minden benne volt: hát mit képzelsz magadról fiacskám, majd ezerforintos burgereket teszel az arcodba, amikor kéccáz a húsgolyó, hát erre neveltelek, ezt is biztos apádtól tanultad. Amikor három tálcára rányomorítottak öt tányér húsgolyót meg legalább négy süteményt, az első jóhiszemű gondolatom az volt, hogy biztosan van még velük társaság, csak a többiek elmentek lefoglalni a jó helyeket, hát nehogy már ne legyen kilátás a rendelőintézet tetejére. A második, gonoszabb pedig, hogy anyu táskája egy Tupperware-készlettel van tele - de hogy mi lett velük, azt sajnos nem fogjuk megtudni, mert annyira azért nem érdekeltek, hogy követtem volna további lépéseiket. Ja, a képen nem húsgolyók vannak, hanem a svédek egy másik büszkesége, Alexander Skarsgård.

Olvadás

A tegnapi picsogás után örömmel konstatálhatjuk, hogy már csak két vizsgám van hátra, emellett meglehetősen furcsa egybeesésnek tartom, hogy a Gossip Girl-ben is férjhezmenetel van meg ugye a valóságban is (és amennyire örülök az utóbbinak, annyira nem értem az előbbit). Teljes erejével rámtört az esküvő-láz egyébként: egyrészt megnéztem ezekből kb. ötöt egyhuzamban, másrészt engem is kerget egy bizonyos szinten a gondolat, hogy milyen lenne az én megházasulásom. Momentán legalább annyira black-out van a fejemben a dologról, mint amikor legutóbb nem jutott eszembe, hogy a Santa Maria in Trastaverében volt az a bizonyos pávás faragvány. Mindezek mellett persze elszomorít a tény, hogy a hó mindig elolvad egy nap alatt, még itt a Majdnemvidéken is, viszont a gondolkodásom összetettségére határozottan jó hatással volt az új Sherlock Holmes-film (ne higgyetek a fújolóknak, határozottan jó lett) - hogy A bárányok hallgatnak olvasása milyen változásokat von maga után, az eddig még nem derült ki. Bon Iver-t meg azért szeretem hallgatni, mert kellemes, nyugtató és nagyon sok hallgatás után sem értem az elvonyított szövegeik kilencvenhat százalékát, ami tanulás mellett tökéletes.      

Jaj

Most van az az érzés, amikor nem tudom lecsukni a szemem, de nem tudom igazán nyitva tartani sem; ha lefeküdnék (amit amúgy nem lehet, mert még legalább a tanulmány fele hátravan), akkor ott dübörögne a fülemben a kávé meg a buborékok, úgyhogy inkább ülve maradok. Kétségkívül életem egyik legkimerítőbb vizsgaidőszaka ez a mostani, bár természetesen ezt is túldramatizálom, mint az előző hatot; de mint ezt az érettségi óta tudjuk, az ember úgyis mindig a közvetlenül előtte álló megpróbáltatásokat érzi a legnehezebbnek. Csak a félév felénél jöttem rá, mennyire rövid volt ez a nyár (vagy inkább a szünet, a pihenés), és hogy a tavalyi év első fele gyakorlatilag ködbe vész a szakdolgozat miatt. Szinte képtelen vagyok visszaemlékezni, mit csináltam 2011 első felében a kutatáson kívül. Miközben viszont arra gondolok, milyen szép és kényelmes lenne halasztani egy kicsit, már a következő félévi órarendemet tervezem (ami, ha minden jól megy, kellően izgalmas és feminista lesz). Mielőtt kellőképpen elszégyellem magam, visszatérek Alex Potts-hoz (akiről nekem mindig Mrs. Potts alias Kanna mama jut eszembe a Szépség és a Szörnyből) meg a winckelmanni történelemkonstrukcióhoz.  

Mém #2

Na, akkor még egy gyorsan.

kaptál valaha gyűrűt?
valamelyik majálison biztosan (ilyen giccses, állítható cucc).

leghosszabb kapcsolatod?
hát, a jelenlegi. két évnél egy kicsivel több.

mit kaptál utoljára ajándékba?
szerintem csokit.

hányszor ejtetted le a telefonod?
"haver, de hát ki számolja?"

21 Q&A

Régen csináltam már ilyet. Állítólag Anna az eredeti tulaj, de én máshol találtam. (Azért állítólag, mert én most hozzá nem tudok bejutni, ergo nem tudom lecsekkolni.)

1, Vedd elő a hozzád legközelebb eső könyvet, nyisd ki a tizennyolcadik oldalon, írd le az ötödik mondatot.
"Az új irodalomnak a kor lelkéből lelkezett tűzoszlopnak kell lennie!"

2, Melyik könyvből szólt az idézet? Ki írta?
Forgács Éva: Avantgárd a magyar kultúrában, in: A második nyilvánosság, összeáll. Hans Knoll, szerk. Jolsvai Júlia, Budapest, 2002 (nincsen körülöttem szépirodalom, brühühü), de egyébként Kassák Lajostól származik a mondat.

3, Mi a legutolsó dolog, amit a TV-ben láttál?
Az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének utolsó tizenöt perce.