Fukusima - Budapest

Circle

Az udvarias nemek estéje

Hazafelé a buszon, tekintve, hogy ez bizony egy tizenhét perces buszút (ez milyen hülye szó, leírni is rossz), érdekes dolgokat hallhat az ember. Mondjuk jelen esetben egy olyan pár beszélgetését, akik már szakítottak egymással néhány hónapja (vagy hete, ez nem derült ki). Számításaim szerint fél évig lehettek együtt, de ebből az utolsó két hónapban csak háromszor találkoztak, ami azért nem a legegészségesebb, ahogy ezt a lány megjegyezte. Csinos lány volt amúgy, penetráns alkolholszagú, hosszú barna hajjal, csinos szürke kabátban. A fiúnak csak a közel ülő szemeit láttam egy pillanatra, meg a nagyon rövid haját. 

Szóval a lány legfőbb gondja az volt, hogy ő soha semmit nem jelentett a fiúnak. Mert például soha nem kérte a fiú konkrétan, hogy ő aludjon ott nála - az a lány, aki pedig kifejezi abbéli vágyait, hogy ott szeretne aludni a fiúnál, az bizony egy ribanc. Itt akartam felállni és közölni a lánnyal, hogy valamit nagyon nem tud a fiúkról, a fiúnak meg megveregetni a vállát, hogy hidd el kisapám, ezzel a szakítással csak jól jártál. Volt egy érdekes kis emléke a lánynak: még régebben megkérdezte a fiútól, szereti-e a Szigetet. A fiú nem szerette, mire a lány visszakérdezett, hogy vele együtt se szeretné-e. A fiú azt válaszolta, hogy az bizony még messze van - én már akkor tudtam, hogy mire jön a Sziget , mi már nem leszünk együtt.

Ezek után ovábbi apróságok felsorolása következett; tipikusan olyan dolgok, amikre csak és kizárólag a női agy képes emlékezni (valamint Sherlock Holmes, de őt titokban nyilvánvalóan nő - erre akkor jöttem rá, amikor elkezdte a kolléganője haját, illetve annak változásait dicsérni). Néha együtt tudtam érezni a lánnyal, néha nem; bonyolult műszerek vagyunk mi, ez így igaz, és egy jó szerelő mindennél többet ér (ahogy ezt számos pornófilm is bizonyítja).