Dolgok, amiket #2

Most lehet vitatkozni arról, hogy mennyire vagyok vajon nagyigényű medvebocs. 

Jön a tél

innen

800

 

Kicsit lenyűgözött a Cézanne-kiállítás. 

Annette Messager

Kicsit jó. 

Csajka 1977.

Reggeli motiváció

Annyi seggfej teljességgel inkompetens embernek van munkája, biztosan lesz nekem is egyszer.

SzN

Szóval a magyar történelmen végig lehet rohanni meg hozzá lehet nyúlni lazasággal, de a magyar jelennel már nem lehet ugyanezeket megtenni. Hát persze, hogy nem. Hiszen az előbbiről szóló regény az valami régiről szól, ahhoz nekünk már semmi közünk, főleg, ha 1919 és 1956 között történt; azt már megírták a történelemkönyvek, meg becsukták vaskos aktákba, és lassan ellepi a por meg a feledés (akinek nem inge, ne vegye). A jelen viszont... azt egyelőre még senki nem érti. Nem lehet egyszerűen levezetni a múltból (az kicsit régies módszer lenne), és kicsit sem hasonlít arra, amit akár húsz-harminc évvel ezelőtt elképzeltünk magunknak (hol is van a lebegő gördeszkám?). Az idő elrepül mellettünk, az információ majd szétrobbantja a fejünket, közben meg persze keressük az élet értelmét, és még annál is jobban az élet vizét, és senki nem ad igazi válaszokat, nincsenek lexikonba és porba foglalva a szabályok. Viszonylag kevés ember véleményére építek momentán, de ez a pillanatnyi tézisem. És akkor ha jön egy író, aki hajlandó hozzányúlni mindehhez, akkor válaszokat várunk tőle, meg nagy karaktereket, meg meghatározó történéseket, meg hogy legyen mindennek súlya - hatemeletnyi zuhanó üveg mondjuk szerintem elég súlyos, de ezt már ízlése válogatja. Én meg nem vártam semmi ilyesmit, a karakterekből és a történésekből is pont annyit kaptam, amennyire kíváncsi voltam, sőt, előbbiek esetén pontosan a viszonylagos névtelenségük, direkt sablonjellegük miatt sajnáltam is volna, ha mélyebbre merülünk. Valaki az "akciókra" lett volna kíváncsi, de pont ezek "kihagyása" érzékelteti, hogy itt szó sincs világmegváltásról. És (minden idealizmusom ellenére) ez szerintem jól is van így.

Barney's Boy