Valószínűleg nem én vagyok a világ legrendetlenebb bloggere, viszont mivel mostanában rendszeresen elvesztem az időérzékem és csütörtökönként nekem mindig szerda van, ezért úgy döntöttem (megfogadom?), hogy mostantól rendesebb bloggerina leszek. De tényleg. Na.
Az edzős bejegyzést azért vettem le innen, mert ugyan nagyon jól hangzott, de kb. öt öt napja csináltam, amikor eléggé megbetegedtem és ez rendesen beletenyerelt a továbbiakba (értsd: abbahagytam az egészet). Viszont 5 napja újrakezdtem és mivel tavasz van és napsütés, semmi sem állhat az utamba (maximum a tavaszi fáradtság), igyekszem nem megfázni és akkor minden jó lesz. Ma már majdnem végig bírtam (egyetlen korty víztől eltekintve), úgyhogy kicsit büszke vagyok, meg ilyenkor mindig jobban "egyben vagyok", mármint fizikailag.
Mi új történt még? Kajablogger lettem az Instagramon, ugyanaz a felhasználónevem, mint itt, aki akarja, csekkolja. Enyhe mandulafüggőség lett úrrá rajtam, és ebből kifolyólag viszonylag nehéz volt ellenállni, hogy a Lidl-ből ne húzzam magam után a 100 kilós zsákot, amiből kimérve árulják. Tegnap életemben először készítettem rizottót és először ettem gorgonzolát, aminek a gyönyörűségét szavakkal nem nagyon lehet kifejezni. Elég testes (ízre is, szagra is), szóval nem enném mindennap, de biztos, hogy a jövőben még meg fogom kívánni néhanapján és akkor bizony senki sem állíthat meg.
A hétvégét a Sunshine-on töltöttem, R. szakdolgozatának előmozdítása és K. lelki épségének megőrzése érdekében. Vasárnap segítettem Á.-nak, K. kisöccsének (höhö) nadrágot venni, aztán B. rávett, hogy menjünk ki a vadiúj Kossuth térre. Aki azóta megkérdezte, annak mind elmondtam, hogy nagyon szép volt, már amennyit az arcomba toluló hajamtól láttam belőle. Kikúrt szél. Ha van időjárási elem, amit nem szeretek, akkor az ez.
Ha már az elsőknél tartottunk (ld. gorgonzola), beiratkoztam a Fővárosi Levéltárba is, és már két napon voltam kutatni (és még egyszer sem szólítottak fel, hogy hagyjam abba a munkát - megtörtént eset, tegnap délután). A százéves tervekből és engedélyekből eddig az a kedvencem, hogy a korlátokat úgy kell megépíteni, hogy majd ne lehessen rajtunk lecsúszkálni. Hiába, a huligánokra már akkor is számítottak.
R.-rel megnéztükmúlt hétvégén két hete (na, erről beszélek, látjátok?) a Ludwigban az Átmenet és átmenet c. kiállítást, amit ne keressetek, mert akkor zárt. Az Oleg Kulik péniszére helyezett kisnyuszi láthatóan mindenkit ledöbbentett, mi meg megegyeztünk, hogy halál cuki igazából. Fabrizio Plessire nem jutott időnk, de majd visszamegyünk még meditálni.
Befejeztem valamikor néhány hete a Breaking Bad-et, hát csodálatos volt, de olyan üresnek éreztem magam utána. Űrbetömködésnek viszont kiválóan megfelelt a True Detective, amit B.-vel együtt néztünk meg, és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Sajnos párhuzamosan nekivágtam a Hannibalnak (igen, van weird crush-om Mads Mikkelsenen - így mondjuk ezt? mindegy), ami csak azért sajnos, mert a nyomozós-gyilkosos vonal miatt kicsit összekeveredett a fejemben a két sorozat. Nemrég meghallgattam a Kiscsillag új albumát (Spotify-felhasználó is lettem, juppiájé), ami körülbelül tökéletes, mostanában mindig az szól, ha főzök vagy mosogatok vagy ilyesmi. Nekiálltam nézni az Arrow-t is, ami teljesen más, mint a fenti két sorozat, leginkább a 90-es évekbeli animációs Batmanhez tudnám hasonlítani, annyira szórakoztató.
No. Majd legközelebb rövidebb leszek, de gyakoribb. Puszicsá.
Az edzős bejegyzést azért vettem le innen, mert ugyan nagyon jól hangzott, de kb. öt öt napja csináltam, amikor eléggé megbetegedtem és ez rendesen beletenyerelt a továbbiakba (értsd: abbahagytam az egészet). Viszont 5 napja újrakezdtem és mivel tavasz van és napsütés, semmi sem állhat az utamba (maximum a tavaszi fáradtság), igyekszem nem megfázni és akkor minden jó lesz. Ma már majdnem végig bírtam (egyetlen korty víztől eltekintve), úgyhogy kicsit büszke vagyok, meg ilyenkor mindig jobban "egyben vagyok", mármint fizikailag.
Mi új történt még? Kajablogger lettem az Instagramon, ugyanaz a felhasználónevem, mint itt, aki akarja, csekkolja. Enyhe mandulafüggőség lett úrrá rajtam, és ebből kifolyólag viszonylag nehéz volt ellenállni, hogy a Lidl-ből ne húzzam magam után a 100 kilós zsákot, amiből kimérve árulják. Tegnap életemben először készítettem rizottót és először ettem gorgonzolát, aminek a gyönyörűségét szavakkal nem nagyon lehet kifejezni. Elég testes (ízre is, szagra is), szóval nem enném mindennap, de biztos, hogy a jövőben még meg fogom kívánni néhanapján és akkor bizony senki sem állíthat meg.
A hétvégét a Sunshine-on töltöttem, R. szakdolgozatának előmozdítása és K. lelki épségének megőrzése érdekében. Vasárnap segítettem Á.-nak, K. kisöccsének (höhö) nadrágot venni, aztán B. rávett, hogy menjünk ki a vadiúj Kossuth térre. Aki azóta megkérdezte, annak mind elmondtam, hogy nagyon szép volt, már amennyit az arcomba toluló hajamtól láttam belőle. Kikúrt szél. Ha van időjárási elem, amit nem szeretek, akkor az ez.
Ha már az elsőknél tartottunk (ld. gorgonzola), beiratkoztam a Fővárosi Levéltárba is, és már két napon voltam kutatni (és még egyszer sem szólítottak fel, hogy hagyjam abba a munkát - megtörtént eset, tegnap délután). A százéves tervekből és engedélyekből eddig az a kedvencem, hogy a korlátokat úgy kell megépíteni, hogy majd ne lehessen rajtunk lecsúszkálni. Hiába, a huligánokra már akkor is számítottak.
R.-rel megnéztük
Befejeztem valamikor néhány hete a Breaking Bad-et, hát csodálatos volt, de olyan üresnek éreztem magam utána. Űrbetömködésnek viszont kiválóan megfelelt a True Detective, amit B.-vel együtt néztünk meg, és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Sajnos párhuzamosan nekivágtam a Hannibalnak (igen, van weird crush-om Mads Mikkelsenen - így mondjuk ezt? mindegy), ami csak azért sajnos, mert a nyomozós-gyilkosos vonal miatt kicsit összekeveredett a fejemben a két sorozat. Nemrég meghallgattam a Kiscsillag új albumát (Spotify-felhasználó is lettem, juppiájé), ami körülbelül tökéletes, mostanában mindig az szól, ha főzök vagy mosogatok vagy ilyesmi. Nekiálltam nézni az Arrow-t is, ami teljesen más, mint a fenti két sorozat, leginkább a 90-es évekbeli animációs Batmanhez tudnám hasonlítani, annyira szórakoztató.
No. Majd legközelebb rövidebb leszek, de gyakoribb. Puszicsá.