Csuhaj

Voltam én múlt hétvégén egy esküvőn, és bár ugyanaz a ruha volt rajtam, mint a diplomaosztón, sajnos fej nélküli kép nem készült (anya nem volt ott), így csak ezt a mulatós rákendrollt kapjátok, bár ez a zene ott nem szólt. Párszor könnyes lett a szemem, és nem mindig a boldogságtól; a menyasszony sírt különben is mindenki helyett eleget. Hogy a menyasszony nagymamájának a röhögéstől vagy a sírástól rázkódott meg a válla egy pillanatra a szertartás alatt, azt nem tudom, de találgatni jópofa volt a hátsó sorban. Jó móka azért egy ilyen menyegző, csak a menyasszonytánchoz kellene tréning, mondjuk a Kinect-es táncok közé betehetnék. És mivel addigra a partnerek már amúgy is kellően emelkedett hangulatban vannak, abszolút nem számítanának a lépések és a mozdulatok, csak az, hogy meddig bírod.    

Hű

Princsipessza

A tumblr-nek van egy olyan szeglete, ami pillanatnyilag fenti képpel, és az általa kiváltott érzelmekkel van tele. Az általános vélemény valahol a "mi a picsa történt?!" és az " elment a dizni esze?!" között ingadozik. Rengetegen kifejtették, hogy mennyire eltorzították a hercegnők arcát vagy frizuráját*; hogy a ruháik "divatossá" tétele érdekében micsoda erőszakot követtek el rajtuk; hogy a nem-europid hercegnők miért leghátul és miért kicsiben szerepelnek; meg azt, hogy bármennyire is imádnivaló karaktert kreáltak, Rapunzelt túlságosan is az arcunkba nyomják (ld. azt az egyszerű vizuális fogást, hogy jóformán minden marketing-anyagon ő van középen, nagy méretben). Az, hogy némelyik hercegnő még csak nem is hasonlít a rajzfilmbeli verziójára, és ez a kislányokban kisgyerekekben némi zavart idézhet elő (nem lebecsülve a látási képességeiket), a redesignolás közben valahol félúton azért feltűnhetett volna. Meg úgy egyáltalán, ezek a csajok (már akihez rendesen hozzányúltak) a fenti képen (bocsánatbocsánatbocsánat, de) gecirondák.** 
   

* Számomra különösen fájdalmas pont Belle átalakítása egy botox-szörnyeteggé, akit valahonnan a Jersey Shore legmélyebb bugyraiból rángattak elő, hogy az ugyancsak plasztikarcú Hófehérkével és Csipkerózsikával újrahasznosítsák őket egy olyan házivideó erejéig.

** Aki csúnya hercegnőt akar, annak ott van Lion Feuchtwanger, de ezekben a sztorikban elégedjünk meg az erkölcsi tanulsággal, a beauty-issue az nem kifejezetten idetartozik. Ha megnéztem a Hófehér és a Vadászt, majd írok ilyesmiről, mert annak a filmnek a kapcsán ez eléggé forró topik volt.

Powerpuff girls

Kicsit sok időm lett hirtelen, a particionálást (van ilyen szó? most már van) is megtanulom itt a meleg csöndben.

Eperbanánmogyoró

Szóval: ha nem eszem, akkor nem tudok koncentrálni. Ha eszem, akkor meg  azért nem tudok tanulni, mert teli hassal csak szundítanék. Macska akarok lenni, ez az egyik. Ha már macska vagyok, akkor pedig magamhoz édesgetem a szemközt lakó Alexandra és Leila nevű kislányok anyukáit, addig dorombolok, amíg ölbe nem vesznek, utána pedig ádáz módon kikaparom a szemüket. És leszedem az arcukat. Nyilván a gyerekek nevét onnan tudom, hogy reggel és délután minimum két órán át üvöltöztek utánuk a kedves hölgyek.