Morzsákok

Az inkompetencia, na az tud csak igazán elszomorítani. Mármint úgy általában, nem történt semmi konkrét.*

A vas és acél országa után, úgy tűnik, most a corten acél városát építjük. Nem baj, csak úgy eszembe jutott.

Nem tudom, el merjek-e menni az Art Marketra megnézni az állítólag rendkívül ijesztő kisfiú arcát.

Sok az olvasnivaló és még több a látnivaló. Vagy fordítva.

A hétvégi konferencián egyszerre volt rendkívül üdítő és egyben halálosan ijesztő, hogy miközben tényleg összedől egy kicsit a tudományunk körül a világ, mi teljes nyugodtsággal filozofálunk némi csoportos kávévedelés közben.

Az olasz kollégáim éppen arról beszélgetnek, hogy az Andrássy úton oroszok, ukránok, szerbek és arabok vásárolnak Dolce&Gabbanát.


*Közben eszembe jutott, hogy mégis: majdnem sikítottam tegnap a holokausztos órámon. Meg igazából a hétvégi konferencián is voltak horrorisztikus pillanatok. 

Morzsák #65465679

Az esős Múzeum körút az a film noir. Amikor feljövünk a pincéből, és minden sötétkék meg okkersárga, Sherlock Holmes fedetlen fővel járkál és szívja az íves vonalú pipáját az épületek árnyékában.

"Az emberi testtel nagyon sok mindent kell tenni, hogy az a közönség figyelmére érdemessé váljék." - H.Gy. tegnap

Primadonna-paradigma: sok szeszély, sok szerető - szintén H.Gy. tegnap

Néha kimondok olyan dolgokat, amikben egyáltalán nem vagyok biztos, hogy van jogom kimondani.

Az esszencialitás, az hiányzik igazán. Meg egy tál finom étel. Mostanában minden ízetlen.

 

Paris

Nincsen sorrend, mindegyiket szeretném.

Wörk

Mostanában a kollégáim hatására van egy olyan furcsa vágyam - ami már kb. öt éve nem tört elő -, hogy nekem azért mégiscsak meg kéne tanulnom olaszul. Mikor viszont kettő perce azt mondta a Giuseppe, hogy "dzsusztóresztótásztó", azóta kicsit meginogtam.

Munkahelyi kreativitásom egészen új szintekre emelkedik: itt már korlátlan az internet, viszont otthon sem szoktam én egyhuzamban nyolc órát ülni előtte (ugye nem?), tehát kell valami más elfoglaltság. Amikor a pdf-ekbe belefárad a szemem, akkor jön az origami. A négyzet alakú post-itek gyakorlatilag tökéletesek a célra, a ragaccsal valahogy majd megküzdök.

Ha már munka, akkor azt is elmondom, hogy mennyire nagyon tetszik a Britney Spears új száma. A klip teljes agymenés, mindenféle shiny helyeken táncolnak a 90-es évekből megmaradt táncoscsapattal, a zene edzéshez és ugrabugrához kiváló, na de a szöveg. Az egy varázslat. Annyira szeretem, hogy a rengeteg idióta bulvártörténés után elénekli, hogyha nagy házat, puccos ruhát, jó életet akarsz, ahhoz bizony dolgozni kell, bitch kisanyám.

   
 

Minden nagy író mögött áll egy kisasszony

Mivel van munkám, de nincs dolgom (vagy legalábbis délutánra elfogyott), ezért mostanában ilyeneket gyártok, mint ez a fenti kép, bár ez csak a második összeállítás, amit irodalmi mű inspirált. Ezt például Barna Dávid Egy magyar regény című műve, amiről nem fogok nagy titkot elárulni azzal, ha megmondom, hogy Móricz Zsigmond időskori szexuális életéről szól. Na jó, úgy általában az életéről az utolsó éveiben. Nem röhög, ezért van a képen csibe is (meg mert nem tudtam kitölteni ott azt a lukat). A könyv tetszik, bár nem igazán tudom elképzelni a kéjes Móriczot, ez van.

Megy az egyetem, csak az a fránya témaválasztás ne lenne, meg a mindenféle tanuláson kívüli bajok, amikről nem is akarok beszélni. Fogalmazzunk úgy, hogy valószínűleg nem véletlenül vonz engem a húszas-harmincas évek válságokkal tarkított világa (és nem véletlenül vonzott körülbelül ugyanezért a századforduló sem). És természetesen annak a kornak az emberéhez hasonlóan én is igyekszem elterelni a figyelmemet a gondról: mondhatjuk, hogy ami nekik az operett volt, az nekem a Gossip Girl - bár valószínűleg előbbit mindig is értékesebbnek fogja tartani a világ utóbbinál.