Kéne írnom egy hosszú és izgalmas bejegyzést Berlinről, de sajnos úgy átrohant rajtam az a város, hogy komolyan sok mindenről nincsenek emlékeim. Persze a kötelező körök megvoltak, meg azokon kívül nagyon sok minden, de megfogadtam, hogy legközelebb ősszel megyek (az nem is kérdés, hogy vissza kell menni). Részben azért, mert a meleg az én kriptonitom, másrészt pedig az utolsó napon szemerkélt, és szürke fényben sokkal szebb volt az egész város. Viszont akkor a nagy beszámoló helyett, ami majd azért elkészül, álljon itt ez a kép annak az estének az emlékére, amikor életemben először komolyan jól éreztem magam futás kocogás közben:
