A tegnapi picsogás után örömmel konstatálhatjuk, hogy már csak két vizsgám van hátra, emellett meglehetősen furcsa egybeesésnek tartom, hogy a Gossip Girl-ben is férjhezmenetel van meg ugye a valóságban is (és amennyire örülök az utóbbinak, annyira nem értem az előbbit). Teljes erejével rámtört az esküvő-láz egyébként: egyrészt megnéztem ezekből kb. ötöt egyhuzamban, másrészt engem is kerget egy bizonyos szinten a gondolat, hogy milyen lenne az én megházasulásom. Momentán legalább annyira black-out van a fejemben a dologról, mint amikor legutóbb nem jutott eszembe, hogy a Santa Maria in Trastaverében volt az a bizonyos pávás faragvány. Mindezek mellett persze elszomorít a tény, hogy a hó mindig elolvad egy nap alatt, még itt a Majdnemvidéken is, viszont a gondolkodásom összetettségére határozottan jó hatással volt az új Sherlock Holmes-film (ne higgyetek a fújolóknak, határozottan jó lett) - hogy A bárányok hallgatnak olvasása milyen változásokat von maga után, az eddig még nem derült ki. Bon Iver-t meg azért szeretem hallgatni, mert kellemes, nyugtató és nagyon sok hallgatás után sem értem az elvonyított szövegeik kilencvenhat százalékát, ami tanulás mellett tökéletes.