Eperbanánmogyoró

Szóval: ha nem eszem, akkor nem tudok koncentrálni. Ha eszem, akkor meg  azért nem tudok tanulni, mert teli hassal csak szundítanék. Macska akarok lenni, ez az egyik. Ha már macska vagyok, akkor pedig magamhoz édesgetem a szemközt lakó Alexandra és Leila nevű kislányok anyukáit, addig dorombolok, amíg ölbe nem vesznek, utána pedig ádáz módon kikaparom a szemüket. És leszedem az arcukat. Nyilván a gyerekek nevét onnan tudom, hogy reggel és délután minimum két órán át üvöltöztek utánuk a kedves hölgyek.

Napisüti

Ilyet sütöttem ma. Persze az enyémek nem néznek ki ennyire fantasztikusan, az viszont már a tészta kóstolgatásakor világos volt, hogy őrült finomak lesznek. Hajtás után recept, ha érdekel valakit, a képre kattintva pedig az eredetit olvashatjátok.

Kertvárosi tündérkék

Üvöltő kislány 1: Ne beszélj már velem így! Én Mira vagyok, a jótündér! Képzeld el, a holnap jótündére! Gyere elő, könyörgök! Könyörgök! Mit beszélsz, haaa? Én vagyok a tündér!
Üvöltő kislány 2: Rajtam meg királynő-tetkó van! Gyere! Naaa! Mira!

Majdnem el is felejtettem, milyen eseménydús volt a tegnap délutáni ébredés a nyitott ablak alatti játszótérrel.

Dolgos

Ma felfedeztem magamnak a zumbát, és ká jó. Minden fontosat elmosogattam, betettem egy mosást, ami most végzett, úgyhogy megyek is teregetni, de előtte még azt is elmondom, hogy van egy ilyenem:

Csak most nincs rajta a külső borító, és ugye érzitek, milyen keresetlen hanyagsággal van odaapplikálva a takarórengetegbe. Meg azt is feljegyezném, hogy ma van az év első olyan napja, hogy egy szál alsónadrágban (nincsen tiszta bugyim, upsz, becsúszik az ilyesmi, vizsgaidőszak van vagy mi) melegem van éjszaka. Valamint továbbra sem tudom eldönteni, hogy melyik a kedvenc Yonderboi-számom. Nekem Yonderboi munkássága a kedvenc számom.     

Rouge