- De kicsi cipő! Ilyet minek árulnak?
- Nem olyan kicsi az, csak a szabása miatt annak látszik...
- De tudod mi ebben a vicc? Hogy régen ilyet hordtak a konyhásnénik...
Egyetértő mosollyal odébb siklok egy polcnyit, amikor megérkezik a társaság többi része. A három lány még mindig ugyanott nézelődik, amikor egy magas férfi (apuka? nagybácsi? báty? pasi?) széles mosollyal a hátuk mögé lép, és így szól:
- Miben segíthetek a hölgyeknek?
Előre szólok, nem lesz család idill.
- Hát, olyan bedugós internetet szeretnénk. Mobilnet az nem kell.
- Hát dugd fel magadnak.
További perverz viccelődések sora következett, amit már nem hallgattam tovább - csak azt sajnáltam, hogy a kicsi lánynak muszáj volt.
[Borzalmasan képmutatónak tűnhetek fentiek alapján, de akkor sem hiszem, hogy egy tízéves leányzó előtt feltétlenül ilyen vicceket kéne sütögetni. Tisztában vagyok vele, hogy a tévében se lát-hall mást, de legalább a kedves rokonok tehetnének róla, hogy ne a VV Szandikák nemzedékét neveljék fel. Megj.: szeretem a perverz vicceket.]