- Akkor csináljuk úgy, kérlek szépen.
- Jó, jó, ne hisztizz...
Fenti párbeszédszeletkét ma kaptam el a Várban, miközben egy idős amerikai házaspár mellett ültem a buszmegállóban. A férfiak ugyebár gyakran panaszkodnak amiatt, hogy a nők bizony hisztisek. Igen, így, mindkét nem esetében általánosítva. Csak kérdem én: akkor, amikor egy nő a kérlek szépen szókapcsolatot használja, legyen mégoly ideges is a hangja (láthatóan valami fontos dologról beszélgettek), az mitől hiszti? Olyan könnyű ezzel a kis szócskával dobálózni. Olyan könnyű minden egyes érzékenyebb megszólalásra ráragasztani. Olyan könnyű mindent elkönyvelni hisztinek, amikor lehet, hogy tényleg fájt az illetőnek a dolog, vagy tényleg nagyon fontos számára és nem puszta szórakozásból lesz mérges/zaklatott/ideges. Tudom, a jelek meg az utalások nem működnek, legyünk őszinték és egyértelműek, ha valamit ki akarunk fejezni. Oké, kedves férfiak, ti meg legyetek empatikusabbak és egy kicsit alkalmazkodjatok ti is, jó? Nem erről szól a játék? És rendben, nem látok bele fenti pár életébe, nem ismerem őket, még csak azt sem tudom, miről folyt pontosan a társalgás, sőt, azt sem állítom, hogy a nő nem egy hárpia a mindennapokban, mert nem tudom. Azt sem mondom, hogy minden nő ártatlan, érzelmes lény, és azt sem tagadom, hogy sokan sokszor túlreagálnak/unk bizonyos dolgokat. De a kérlek szépen miatt ez most nagyon nem tetszett.