Dolgok, amiket #2

Most lehet vitatkozni arról, hogy mennyire vagyok vajon nagyigényű medvebocs. 

Jön a tél

innen

800

 

Kicsit lenyűgözött a Cézanne-kiállítás. 

Annette Messager

Kicsit jó. 

Csajka 1977.

Reggeli motiváció

Annyi seggfej teljességgel inkompetens embernek van munkája, biztosan lesz nekem is egyszer.

SzN

Szóval a magyar történelmen végig lehet rohanni meg hozzá lehet nyúlni lazasággal, de a magyar jelennel már nem lehet ugyanezeket megtenni. Hát persze, hogy nem. Hiszen az előbbiről szóló regény az valami régiről szól, ahhoz nekünk már semmi közünk, főleg, ha 1919 és 1956 között történt; azt már megírták a történelemkönyvek, meg becsukták vaskos aktákba, és lassan ellepi a por meg a feledés (akinek nem inge, ne vegye). A jelen viszont... azt egyelőre még senki nem érti. Nem lehet egyszerűen levezetni a múltból (az kicsit régies módszer lenne), és kicsit sem hasonlít arra, amit akár húsz-harminc évvel ezelőtt elképzeltünk magunknak (hol is van a lebegő gördeszkám?). Az idő elrepül mellettünk, az információ majd szétrobbantja a fejünket, közben meg persze keressük az élet értelmét, és még annál is jobban az élet vizét, és senki nem ad igazi válaszokat, nincsenek lexikonba és porba foglalva a szabályok. Viszonylag kevés ember véleményére építek momentán, de ez a pillanatnyi tézisem. És akkor ha jön egy író, aki hajlandó hozzányúlni mindehhez, akkor válaszokat várunk tőle, meg nagy karaktereket, meg meghatározó történéseket, meg hogy legyen mindennek súlya - hatemeletnyi zuhanó üveg mondjuk szerintem elég súlyos, de ezt már ízlése válogatja. Én meg nem vártam semmi ilyesmit, a karakterekből és a történésekből is pont annyit kaptam, amennyire kíváncsi voltam, sőt, előbbiek esetén pontosan a viszonylagos névtelenségük, direkt sablonjellegük miatt sajnáltam is volna, ha mélyebbre merülünk. Valaki az "akciókra" lett volna kíváncsi, de pont ezek "kihagyása" érzékelteti, hogy itt szó sincs világmegváltásról. És (minden idealizmusom ellenére) ez szerintem jól is van így.

Barney's Boy

Tudom?

Azon gondolkodtam tegnap a Reáltanoda utcában, hogy

Ne csak láss, hanem nézz is.
Ne csak nézz, hanem láss is.

Persze a négy könyvből egy, ami használható.

A mindennapok fáradtságának pont a szaktársaim látják kárát, akikkel pedig minden valószínűség szerint több időt fogok együtt tölteni, mint a barátaimmal vagy a családommal együttvéve. Majd ha kollégák leszünk. 

Helsinki School

Ide.

Fém fatál

Arra gondoltam, hogy veszek egy ilyen szótárfüzetet, és teleírom olyan szavakkal (valamint az angol fordításukkal) mint megöl, leszúr, megkésel, felakaszt, megerőszakol, megfojt, savval leönt, megkötöz, elrabol, fogva tart, feldarabol, éheztet, megkínoz, megéget, élve elás, kibelez és társai (további ötleteket egyébként szívesen várok, de még kicsit reggel van nekem ahhoz, hogy bővítsem a listát). Mindezt pedig abból a célból tenném, hogy az új munkahelyen, ami tervbe van véve, jobban helytálljak. Mondja valaki, hogy nem veszem komolyan a dolgokat (és nem használom ki maximálisan a tárgyaim adottságait - hát ha már egyszer ott van az a femme fatale-felirat).  

Úúú

Pumpkin

Azért írok ide valami rendeset is. Ma például évek után először rávettem magam, hogy elmenjek fogorvoshoz. Mondjuk ehhez valószínűleg annak is köze volt, hogy szimplán nem bírtam tovább a fájdalom miatti nemalvást. Az ügyeleten mindenki nagyon kedves volt, a közel-keleti (de simán lehet, hogy indiai vagy pakisztáni) fiatal orvos különösen, bár nem mindig értettem, mit mond a cuki kis akcentusával. Amikor viszont itthon utánanéztem a gyökérkezelés hogyanjának és mikéntjének, az egy csöppet elrettentett attól, hogy még egyszer betegyem a lábam egy rendelőbe, de majd meggyőzőm magam muszáj alapon. És azt ugyan mondta a kedves doktor úr, hogy rossz ízű á váttá, amit utolsó mozzanatként a fogamba nyomott, viszont azt nem, hogy még órákkal (és számos öblítéssel) később is mindent keserűnek fogok érezni a Cserpes joghurton kívül. A túlérett banánt is. Az agonizálást most már abbahagyom, inkább örülök a vénasszonyok nyarának - a New Yorkerben heherésző tinilányok szerint különben is azért motozta meg őket a biztibácsi és engem meg nem, mert mi fiatalok vagyunk. Jó, mondjuk hozzászokhattam volna már, hogy az apai ágról örökölt arisztokratikusan nevetségesen hosszú orrnyereg és ovális arc némileg öregíti az embert, helló, tizenévesen elfogyasztott alkoholos italok. 

Dolgok, amiket

Például ezt szeretném.

Ifjú titánok

Dorian Gray volt az első, Patrick Bateman pedig a második fogás - Raszkolnyikov lenne az adekvát desszert, de nem tudom, hogy bírni fogom-e kedvvel és idővel. Azért lehet, hogy nekigyürkőzöm.

Enjoy your diet - day 50

A mai menü: krumpli burgonyalepény párolt zöldségekkel (meg egy kis kecsappal). 

Muszáj finomakat főznöm, máskülönben nem fog menni ez a kilencven nap. Már így is túl sokszor került bele pörköltnokedlivelvendégségben meg birkapörköltesküvőn a gépezetbe, de több alföldi esküvőre/keresztelőre nem vagyok hivatalos az idén, úgyhogy talán nem lesz olyan nehéz tartani. Egyetemi rohanás mellett meg aztán tényleg nem.  

Sommerzeit

Folyton annyi mindenről akarok ide írni, csak aztán mindig elfelejtem őket. Megyek az utcán, csupa okos meg érdekes dolgon jár a fejem (meg sok-sok hülyeségen is természetesen), na, ilyenkor kivételesen lehet, hogy jól jönne egy okostelefon. Vagy csak meg kéne állnom a rohanó világunkban, előkapni egy jegyzetfüzetet és sutty, ilyen egyszerű. Mindenesetre szeretném feljegyezni, hogy elolvastam egy csomó nagyon jó könyvet (a Moly szerint pont most olvastam el annyit, mint tavaly összesen), komolyakat meg olyan ifjúságiakat is, amik már nem nekem valók éltes koromból kifolyólag, de úgyis gyerek akarok lenni folyton. Megnéztük az új Batmant is, amiben csak Marion Cotillard szívfájdítóan rövid szereplését kifogásolnám, azonkívül viszont elég menőre sikerült ez a befejező rész. A meleget - mily meglepő - még mindig gyűlölöm, de az érzés érezhetően kölcsönös. Szereztem svéd nyelvkönyvet is néhány napja, jövő ilyenkorra remélhetőleg már nem a köttbullar lesz az egyetlen szó, amit ismerek. Arra tegnap döbbentem rá, hogy egy hónap múlva már javában egyetem lesz újra, és hogy nekem még mindig nincs szakdolgozati témám. Tényleg nem fogom két év alatt elvégezni ezt a mestert, és ez most kivételesen nem az önértékelésem, hanem a pénztárcám szempontjából szopcsi. Emellett lelkesen készülünk kedves barátaimmal egy flapper-fotósorozatra, állítólag én vagyok a stylist; a megnevezést kicsit túlzónak és nagyon megtisztelőnek érzem. A képek feltehetőleg itt kapnak majd helyet, igen, ez egy reklám, kattintsatok rá bátran.

Estém

Persze szalonna nélkül.

I want my blue sky

Tegnap a Blahán állva (és benézve az Akácfa utcába) valami nagyon hasonló jutott az eszembe. Klikkoljál is.

Edie

Jajdenagyonmegkéneeztnézni.

Csuhaj

Voltam én múlt hétvégén egy esküvőn, és bár ugyanaz a ruha volt rajtam, mint a diplomaosztón, sajnos fej nélküli kép nem készült (anya nem volt ott), így csak ezt a mulatós rákendrollt kapjátok, bár ez a zene ott nem szólt. Párszor könnyes lett a szemem, és nem mindig a boldogságtól; a menyasszony sírt különben is mindenki helyett eleget. Hogy a menyasszony nagymamájának a röhögéstől vagy a sírástól rázkódott meg a válla egy pillanatra a szertartás alatt, azt nem tudom, de találgatni jópofa volt a hátsó sorban. Jó móka azért egy ilyen menyegző, csak a menyasszonytánchoz kellene tréning, mondjuk a Kinect-es táncok közé betehetnék. És mivel addigra a partnerek már amúgy is kellően emelkedett hangulatban vannak, abszolút nem számítanának a lépések és a mozdulatok, csak az, hogy meddig bírod.    

Hű

Princsipessza

A tumblr-nek van egy olyan szeglete, ami pillanatnyilag fenti képpel, és az általa kiváltott érzelmekkel van tele. Az általános vélemény valahol a "mi a picsa történt?!" és az " elment a dizni esze?!" között ingadozik. Rengetegen kifejtették, hogy mennyire eltorzították a hercegnők arcát vagy frizuráját*; hogy a ruháik "divatossá" tétele érdekében micsoda erőszakot követtek el rajtuk; hogy a nem-europid hercegnők miért leghátul és miért kicsiben szerepelnek; meg azt, hogy bármennyire is imádnivaló karaktert kreáltak, Rapunzelt túlságosan is az arcunkba nyomják (ld. azt az egyszerű vizuális fogást, hogy jóformán minden marketing-anyagon ő van középen, nagy méretben). Az, hogy némelyik hercegnő még csak nem is hasonlít a rajzfilmbeli verziójára, és ez a kislányokban kisgyerekekben némi zavart idézhet elő (nem lebecsülve a látási képességeiket), a redesignolás közben valahol félúton azért feltűnhetett volna. Meg úgy egyáltalán, ezek a csajok (már akihez rendesen hozzányúltak) a fenti képen (bocsánatbocsánatbocsánat, de) gecirondák.** 
   

* Számomra különösen fájdalmas pont Belle átalakítása egy botox-szörnyeteggé, akit valahonnan a Jersey Shore legmélyebb bugyraiból rángattak elő, hogy az ugyancsak plasztikarcú Hófehérkével és Csipkerózsikával újrahasznosítsák őket egy olyan házivideó erejéig.

** Aki csúnya hercegnőt akar, annak ott van Lion Feuchtwanger, de ezekben a sztorikban elégedjünk meg az erkölcsi tanulsággal, a beauty-issue az nem kifejezetten idetartozik. Ha megnéztem a Hófehér és a Vadászt, majd írok ilyesmiről, mert annak a filmnek a kapcsán ez eléggé forró topik volt.

Powerpuff girls

Kicsit sok időm lett hirtelen, a particionálást (van ilyen szó? most már van) is megtanulom itt a meleg csöndben.

Eperbanánmogyoró

Szóval: ha nem eszem, akkor nem tudok koncentrálni. Ha eszem, akkor meg  azért nem tudok tanulni, mert teli hassal csak szundítanék. Macska akarok lenni, ez az egyik. Ha már macska vagyok, akkor pedig magamhoz édesgetem a szemközt lakó Alexandra és Leila nevű kislányok anyukáit, addig dorombolok, amíg ölbe nem vesznek, utána pedig ádáz módon kikaparom a szemüket. És leszedem az arcukat. Nyilván a gyerekek nevét onnan tudom, hogy reggel és délután minimum két órán át üvöltöztek utánuk a kedves hölgyek.

Napisüti

Ilyet sütöttem ma. Persze az enyémek nem néznek ki ennyire fantasztikusan, az viszont már a tészta kóstolgatásakor világos volt, hogy őrült finomak lesznek. Hajtás után recept, ha érdekel valakit, a képre kattintva pedig az eredetit olvashatjátok.

Kertvárosi tündérkék

Üvöltő kislány 1: Ne beszélj már velem így! Én Mira vagyok, a jótündér! Képzeld el, a holnap jótündére! Gyere elő, könyörgök! Könyörgök! Mit beszélsz, haaa? Én vagyok a tündér!
Üvöltő kislány 2: Rajtam meg királynő-tetkó van! Gyere! Naaa! Mira!

Majdnem el is felejtettem, milyen eseménydús volt a tegnap délutáni ébredés a nyitott ablak alatti játszótérrel.

Dolgos

Ma felfedeztem magamnak a zumbát, és ká jó. Minden fontosat elmosogattam, betettem egy mosást, ami most végzett, úgyhogy megyek is teregetni, de előtte még azt is elmondom, hogy van egy ilyenem:

Csak most nincs rajta a külső borító, és ugye érzitek, milyen keresetlen hanyagsággal van odaapplikálva a takarórengetegbe. Meg azt is feljegyezném, hogy ma van az év első olyan napja, hogy egy szál alsónadrágban (nincsen tiszta bugyim, upsz, becsúszik az ilyesmi, vizsgaidőszak van vagy mi) melegem van éjszaka. Valamint továbbra sem tudom eldönteni, hogy melyik a kedvenc Yonderboi-számom. Nekem Yonderboi munkássága a kedvenc számom.     

Rouge

Outsider

Máris imádom ezt a sorozatot. 

Fagyis

I am below average

Mocskosul várom ezt a filmet így a trailer alapján. És az Ezra Miller még rajta sincs ezen a képen.

Sommerferien

Nyári terveim egyelőre indoor programokra korlátozódnak, ezek között a Six Feet Under öt évadának újranézése prominens helyen szerepel, gyengébb pillanataimra pedig a Toddlers and Tiaras-részeket tartogatom. De még az is lehet, hogy a mai gyermekek lelkének jobb megértéséhez ezt fogom nézni:



Igen, ez egy mocskosul minőségi blog, jó helyen jársz, diplomás vagyok meg minden.

Csöcsifó

Habár rendkívül homályos elképzeléseim vannak arról, milyen a tökéletes esküvő, ez a videó pontosan összefoglalja, hogy milyen NEM.

Omán, omámmá

Továbbra is az egyik legviccesebb dolognak tartom, hogy az elsős osztályfotózásra édesanyám ománi zászlónak öltöztetett, természetesen (sajnos?) a kardok és a rituális tőr mellőzésével. A színösszeállításról a következők vannak a wikipédián: "A fehér szín a békét és a jólétet jelenti. A vörös a hetvenes évek előtt használatos ománi zászlóról származik, amely egyszínű vörös lobogó volt, és az idegen hódítók elleni küzdelmet jelképezte. A zöld a Dzsebel Ahdrára (a Zöld-hegységre) és a termékenységre utal." Összegezve valami ilyesmi: hagyjatok békén, én egyedül is megcsinálom, amit kell. Ööö, hogy is mondjam csak, bevált.  

Napi japán bölcsesség

Nem illik a palackba a dugó. Lehet, hogy a palack, lehet, hogy a dugó a hibás, viszont ettől még az a tény, hogy nem jönnek össze - tény marad.

Glamúr

Érdemes figyelni a glamouronline facebook-oldalát. Olyan szemetet hord ott össze a szél, hogy azt nehéz lenne egyetlen blogbejegyzésben rendesen részletezni. Tisztában vagyok vele, hogy semmi értelme olvasni, mert csak a vérnyomásomat növeli, de. Hogy ennyi buta, irigy, unintelligens, és egyáltalán, nőtársairól mocskosul alpári stílusban nyilatkozó nő legyen ebben az országban, az azért még nekem is meglepi. Nem kell szeretni a celebeket/színésznőket/modelleket, sőt, még a ruhájukra is simán lehet negatív megjegyzést tenni, én a szólásszabadság híve vagyok, meg ilyenek, de azért tartsuk már magunkat egy standardhoz, na. 

Unpopular opinion

Azzal, hogy legalábbis részben egyetértek ezzel a kijelentéssel, nem leszek valami népszerű, igaz? 

Sütiszínhez sütikép

Szeretném azt hinni, hogy a Duna sötét hullámain táncoló fénycsíkok legalábbis hasonlítanak a Kék Duna-keringő dallamának grafikus képére.*

Május 12. a hülye nők világnapja volt. Ugye ez is csak évente egyszer van, mint a többi világnap?

Az évek elteltével lassan, de biztosan növekszik az a képességem, hogy tök király ajándékokat vásároljak. Vajon ez is annak a jele, hogy felnövök, vagy csak az egyetem+munka életmód indította be az agyam eddig rejtett fogaskerekeit?

Hú-hú-hú-hú-húsgolyó. CHOKLAD MÖRK! (A csúfság szimfóniája feat. BR)


*Hogy hívják azokat a táncoló csíkokat a winampban? Na. Arra gondolok.  

Other rabbit organs

Nesztek, nyuszikontent.

Dream couple

P.

"In patriarchal western culture [...] the text's author is a father, a progenitor, a procreator, an aesthetic patriarch, whose pen is an instrument of generative power like his penis. [...] If the pen is a metaphorical penis, from what organ can females generate texts?"

Sandra M. Gilbert and Susan Gubar: The Madwoman in the Attic: the Woman Writer and the Nineteenth-Century Literary Imagination, New Haven, 1979, 6-7.   

Hai

Gondolkodtam, hogy írok egy szép, hosszú, bosszankodó bejegyzést az üvöltöző és anyagias kisiskolásokról, de