Azért persze megvoltak ennek az egy hétnek a szép pillanatai is: mókás volt rájönni, milyen kevés Kispál-számnak tudom a szövegét teljesen, és hogy - a népdalokon kívül - az egyetlen szám, amit elejétől a végéig el tudunk énekelni a húgommal, az a Hakuna matata. (Természetesen én vagyok Pumba, ez, gondolom, nem volt kérdéses. A kedvenc részem persze az, hogy "Csak a lelkem a szép, de a testem rúúúúút.") A hétnek a nem szép részei... na mindegy, ez nem annyira internetkompatibilis, azt hiszem. Fájt a szívem és néha fájt az agyam: nekem az nem elképzelhető opció, hogy valakinek ott van az a cirka egykilós trutymó a koponyájában és nem hajlandó használni, pedig a lehetőség adott. Kőszeg meg szép, csak nagyon álmos hely.