Bújjék

BAMF

Az év embere számomra hivatalosan is Violet Crawley.

Rolling Stone 500

2012-re nagy feladat elé állítottam magamat: meghallgatom a világ 500 legjobb albumát. Hogy azokat, akiket ez a téma egyáltalán nem érdekel, ne untassam, ezért a vonatkozó bejegyzések külön oldalra kerülnek majd (link jobbra). Aki akar, tartson velem.

Lovely

Hopp, úgy elrepült egy év, hogy észre sem vettem tegnapelőtt.

Fakultatív karácsony

Holy

Én már teljesen karácsonyi hangulatban vagyok. (De nyugi, nemcsak ilyenek vannak ám a winampban, az előbb például még föl-alá táncoltam a lakásban a Rockin' around-ra.)

Nothing suits me like a suit

A fene se gondolta volna, hogy Céronaldo még arra is képes., hogy rosszul nézzen ki öltönyben. Muszáj volt ilyen képeket nézegetnem, hogy feledtesse a sokkot. Úgyhogy most ti is nézegethetitek őket.

And the princess?

Vajon én voltam az egyetlen, aki aggódott amiatt, hogy mi lesz Charlotte-tal a végén? Az nyilván teljesen illogikusnak tűnt, hogy majd hozzámegy a herceg lótifutijához, mivel az egy kapzsi, hátbaszúrós, irigy dög volt; az, hogy a trombitás krokodil emberré változik, szintén nem lett volna valószerű (haha, ez egy Disney-mese, mi a fenéről is beszélek én?). Az mondjuk kicsit zavart, hogy Tianának, aki egyébként egy kedves, melegszívű, gondoskodó lány, hogy nem jutott eszébe, hogy esetleg a legjobb barátnőjét zavarná, ha ő menne hozzá a herceghez? Tudom, tudom, a szerelem vak, és különben is mindent legyőz. De az, hogy végül ennyire gyönyörű befejezést adnak Lottie karakterének (nem hal hősies halált, nyugi), azt nem néztem volna ki a Disney-ből. Minden tekintetben visszatértek a legszebb klasszikusok színvonalához, akár a rajzot, a dalokat vagy a szereplőket nézzük.

Indigo here we go

Sporthímzés

Egy kis divattudósítás következik.

Amikor (figyelem, modortibi bekacsint) fiaink és lányaink 2008-ban bevonultak az olimpia megnyitóján, én szolidan a kezembe temettem az arcomat a formaruhák láttán. Hát mi ez a pirospöttyös izé?* És mi az a borzalom a fejükön? Igen, jól tetszik érzékelni, különösen a hölgyek outfitje nem nyerte el a tetszésemet, az a kalap minden nőn minimum húsz évet öregített, ha nem többet, a ruha meg így utólag megnézve nem olyan rossz, de egyrészt nem illik a kalaphoz, másrészt nekem kicsit snassz. Na, de lássuk miben fognak felvonulni Londonban a sportolók.  

Nyilván már megindult a viccelődés bizonyos helyeken, hogy hohhó, itt az új nemzeti stílus, matyóhímzés, ez kell a népnek, csuhajja. Nekem nagyon-nagyon tetszenek ezek a ruhák, különösen a hímzett mellű férfiinget találom elegánsnak; a női ruha az inggallérral talán kicsit maszkulin, viszont tetszik a jól megválasztott, teltpiros árnyalata. Annak azért örülök, hogy a piros és a fehér mellé nem a zöld lett a harmadik választott szín, majd inkább a dobogón csomagoljuk be őket egy-egy zászlóba.    

*Fenti képen is látszik, hogy a pöttyök valójában virágok voltak, de először csak messziről mutatták őket, mea culpa.   

Tuileries

Ótejóég, hogy én ezt mennyire imádom.

És ótejóég, de régen néztem meg.

Erzsébet

És most elindulok a koncertre, ahol halandzsul énekelnek, a mennyezet csupa állatsereglet lesz, és talán a Röné álma című albumról is fognak még számokat játszani (erről az albumcímről nekem mindig egy zöld malac jutott eszembe, nem tudom, miért, meg persze a középiskolai színjátszó), hmm, talán át is kellene állítani az ébresztőt Nora Jones In The Morning-ja helyett a Papabej-re.  

Perfect

Ó, kedves tökéletes télikabát, mondd, miért kerülsz 128.375 forintba?

Édes és inspiráló

Paradicsomcirkusz

God bless grandma

In love with

Beírtam a youtube-nak, hogy "good music" és kidobta ezt. Tényleg good music.

Földtörténet

Ez igazából egy nagyon vicces és aranyos videó, de kábé a kétharmadánál feltűnt nekem, hogy egy darab nő sincs benne (most lehet paradicsomokat hajigálni a megkésett bloggerszüfrazsett nyakába, gyerünk, gyerünk).  

Csodálatos málna

Tegnap (meg még ma is) annyira finom duplacsokis málnatortát ettem, hogy nem bírok lekattanni a témáról. Szeretem a telet, de kivételesen nagyon szeretném, ha már tavasz lenne.

 

Glamúr

 

Ától cetig

Amit a böngésző elsőre kidob.

a: annalight.blogspot.com (pedig már mióta nem tudom olvasni)
b: baksaim.tumblr.com
c: crushmatches.com (Merlin's beard, ezt hogy?)
d: dictzone.com (kedvenc barátom)
e: etr.elte.hu (muhaha)
f: feliratok.na.tl. (és nem a facebook, hoppá)
g: googlemaps.com (én is mindig a saját házamat keresem)
h: hasznaltauto.hu (ööö, nem én voltam)
i: index.hu
j: jvhszmrtn.tumblr.com
k: kesport.hu (ööö, nem én voltam vol. 2.)
l: lenszirom.freeblog.hu
m: modthesims.info (kacsacsőrhármak)
n: nosalty.hu (a háziassárkány előbújik)
o: otp.hu
p: port.hu
q: queen-uriel.deviantart.com
r: razlael.tumblr.com
s: stargods.tumblr.com (nem tudom, miért)
t: tumblr.com
u: under-your-skin.com
v: vmmk. hu (a másik legjobb barim)
w: walidudaunlimited.wordpress.com
x: xmsims.com
y: youtube.com (de hát kinek nem ez)
z: zelnik-collection.com

Hajnal hasa

Amellett, hogy én személy szerint Kristen Stewartot nagyon bírom, a tegnap este abszolvált, legújabb Twilight filmre ez a megfelelő reakció, úgy érzem:

Életem margójára

Élni, míg élünk ...

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Igen: nagyot akarjunk,
Igen: forrjon agyad,
Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység
A Nagy.

Igen: élj türelemmel,
Igen: hallgass, ha fáj.
Várd meg, hogy jöjjön a nagy professzor:
Halál.

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Ady Endre

A bite of the Big Apple

Ezt tényleg nézzétek meg.

Hollóháti

COMPLETE HOGWARTS HOUSE EVALUATION : 003. RAVENCLAW 
G e n e r a l - P e r s o n a l i t y 
It is quite common for Ravenclaws to hide their true selves in public. This makes them quite the mystery to the untrained eye, a curious puzzle that some may want to figure out, and with good reason. Ravenclaw is the virtuoso of the houses in Hogwarts, as they are filled with those who excel in many intellectual and artistic aspects of life. Ravenclaws are incredibly focused in every sense of the word, as they focus on the details of whatever their passion may be, and they also see the big picture well enough to know they should focus on all parts of their lives in order to achieve success. Ravenclaws are observant and curious, often preferring to watch people from a distance, rather than interact.

Én csak utazom

100 years of style

Fantastico!

Egy árnyékos kisszobában

Szőlő, szeder, kukorica

Ma sikeres nőnek érzem magam. Szereztem munkát, ezentúl hétórában püfölhetem a numerikus billentyűzetet, amikor csak kedvem tartja és állítólag ettől előrébb fog menni ez az ország (merthogy a magasságos Oktatási Hivatal végezteti ezt a munkát velünk, dolgos egyetemistákkal 16 éven felüliekkel). Aztán - fellelkesülve a havi anyai apanázs megérkezésén - betértem a vásárcsarnokba és vettem szedret, szőlőt, kukoricát. Közben tisztára Bridget Jones-érzésem volt - tudjátok, van az a jelenet, amikor bevásárol a piacon és utána kék levest főz. Na, én azt nem fogok (maximum lilát, a szederből). Aztán az Astorián elkezdett zuhogni, nincs is jobb egy nyári zápornál, bizony. A kukorica mézédes, a szeder fanyar, tejszínhabbal különösen finom, a szőlő nagyszemű és roppanós. A mai egy jó nap.

Osztódás

A szép kék bársonykötés kárpótoljon a lábaimért, amikre az elkövetkezendő három napban valószínűleg csak strandpapucsot fogok tudni húzni (mókás lesz úgy moziba menni holnap, ha-ha). Amikor pedig már épp elkezdtünk viccelődni, hogy biztos nem lesz fejünk a fotón, bamm, édesanyám elkészítette fenti képet. Imádom. A többi fotó alapján pedig, amiken történetesen rajta van a képes felem, szerintem hivatalosan is elnyertem a "Bárgyú Mosoly 2011"-díjat.

Könyvekrűl

Szeretem a könyvek illatát. Az új könyvek kissé műanyagszerű szagát és a régiek dohosabb aromáját is. Szeretem kézbe venni, átlapozni őket, belemerülni egy részletbe, amikor egy-egy szón megakad a szemem. Szeretem hazavinni, és letenni az ágyam mellé, nem egyből a polcra, mert úgyis azonnal el akarom olvasni őket. Szeretem, amikor egy sorozatnak új darabja jelenik meg, amit már tűkön ülve vártam: ha nem is kaparintom meg a megjelenés napján, de az első adandó alkalommal – amikor időm és pénztárcám engedi – beszerzem. Szeretem a kedves könyvtárosokat, akik mindig segítőkészek, ha valamit nem találok, mert kopott a gerince vagy három betűvel odébb rakta vissza valaki, de ők úgy ismernek minden kötetet, mint a saját tenyerüket. Szeretem, hogy a könyvtárban olyan köteteket is megtalálok, amiket sehol máshol. Szeretem leszedni az összes könyvemet a polcról, letörölni és bútorápolóval fényesre tisztítani a bükk furnért, hogy aztán szinte minden alkalommal új rend szerint tegyem vissza a köteteket; most éppen szín szerint vannak elrendezve, de rá kellett jöjjek, hogy a téma, illetve műfaj szerinti csoportosítás kényelmesebb lenne. Szeretem a technikai fejlődést, és bár nekem (még) nincs Kindlém, csodálatos dolognak tartom, hogy az ember egy néhány grammos készülékben magával viheti a kedvenc olvasmányait – hosszú, sok csomaggal járó utazáson különösen hasznos lehet. Szóval, szeretem a könyveket, és F. barátném nyomán vallom, hogy aki szeret olvasni, az sosem unatkozik.

Oroszlánkirályság

Azért persze megvoltak ennek az egy hétnek a szép pillanatai is: mókás volt rájönni, milyen kevés Kispál-számnak tudom a szövegét teljesen, és hogy - a népdalokon kívül - az egyetlen szám, amit elejétől a végéig el tudunk énekelni a húgommal, az a Hakuna matata. (Természetesen én vagyok Pumba, ez, gondolom, nem volt kérdéses. A kedvenc részem persze az, hogy "Csak a lelkem a szép, de a testem rúúúúút.") A hétnek a nem szép részei... na mindegy, ez nem annyira internetkompatibilis, azt hiszem. Fájt a szívem és néha fájt az agyam: nekem az nem elképzelhető opció, hogy valakinek ott van az a cirka egykilós trutymó a koponyájában és nem hajlandó használni, pedig a lehetőség adott. Kőszeg meg szép, csak nagyon álmos hely.

Szabaccság

Hétfőtől nyaralás a kedves kiscsaláddal. Egy hét internet meg facebook meg gmail meg blogok nélkül. Vajon meg-e fogok-e őrülni én a végére? Nagy valószínűséggel nem ettől, hanem a kiscsaládtól egyébként, bár azért remélem, hogy mégsem. Maximum folytatom a nemrég megkezdett bensőséges barátságot a zöld tündérrel, csak ezúttal nem három macifröccs után, hadd marjon rendesen. Ahh, ez van, a nők alkoholizmusba kergetik az embert.  

Gesundheit

Na, akkor most már tényleg, végleg vége van. Mármint... egy frászt. Rákérdezett valaki a közelmúltban, hogy most akkor végre már elkezdem a nagybetűst, meg ilyenek, de közölnöm kellett vele, hogy nem, én még mindig nem arra hajtok, hanem egy másik diplomára. Merthogy annyira könnyedén ma már nem adják azt az öt évet (nem mintha az könnyebb lett volna, sőt, szigorlatok, pfű, most akkor egyperces néma nemirigylés következik a felsőbbévesek felé). Viszont furcsa volt úgy kilépni az egyetem kapuján, hogy valószínűleg szeptembertől akkor megint ide járhatok, de most éppen gondtalan lehetek, és nem azzal kell kelnem holnap ma reggel, hogy először is végiggondolom, hány órám van még tanulni. Hogy vége bűntudat nélkül foghatom a kezembe a Királyok csatáját meg A csendes amerikait. Hogy felszabadultan tudok végignézni egy rajzfilmet (lábjegyzet: Tangled, iszonyatosan vicces, nézzétek meg, a lány aranyos, a fiú helyes, a házikaméleon cuki, mi kell még?). A nyár az ugyan nem annyira az én műfajom, de a lakás jó hűvös, és mindig van valahol egy kis árnyék, ami befogad.

Elsők

A szüleim szobájának nagy részét két összetolt heverő foglalta el. Ezekkel szemben állt a monstre szekrénysor, benne örökké furcsa szagú, tükrös falú bárszekrénnyel. A jobb sarokban tévé, a másik oldalon kávézóasztal és két fotel. A heverők mellett pedig két kicsi éjjeliszekrény: többnyire ezeken hevertek apa és anya aktuális olvasmányai. Ez apa esetében általában valami nagyon felnőttes krimi vagy kalandregény volt, anya pedig hol romantikus regényeket, hol tudományos köteteket tartott maga mellett. Anya könyvei gyakrabban cserélődtek, apáé ritkábban; anya szeretett könyvtárba járni, apa meg szeretett teniszt nézni az Eurosporton. Emlékszem, amikor nagyobbak lettünk, és túl sokáig húztuk az estét, de a szüleink még persze ébren voltak, mi mentünk át anyához esti puszit adni. Ekkor ő már a takaró alá bújva olvasott hosszú hálóingében, az éjjeli lámpa vajszínű buráján átszűrődő lágy fénynél. És én is pont olyan akartam lenni, mint ő.

Életem első emlékezetes könyvei – ez talán nem olyan meglepő a generációmban – mesekönyvek voltak. Hetvenhét magyar népmese, Az ezeregyéjszaka meséi, Andersen, Grimm, Hauff legszebb meséi… Emlékszem, egy egészen vékony, szinte csak füzetkének nevezhető Csipkerózsika-kötet volt a kedvencem: ebben valószínűleg elég nagy szerepet játszott a csodaszép, szőke királylány (bár szőke hajra sosem vágytam), meg a gyönyörűen megrajzolt ruhái. Ennyi, ilyen könnyedén elcsábítható voltam; méghozzá annyira, hogy a végén már kívülről fújtam a mesét, és mire általános iskolába kerültem, már folyékonyan tudtam olvasni (néhány évvel később pedig már szinte versenyeztem édesanyámmal, hogy ki végez gyorsabban egy kötettel: tekintve, hogy neki általában csak esténként volt ideje olvasni, ez nem volt annyira fair játék, de ezt akkor még nyilván nem láttam át).

Most mégsem ezekről a könyvekről szeretnék bővebben írni, mert ezeket talán mindenki elég jól ismeri. A királylányos mesék romantikus illúziókkal tömték tele a fejem, viszont a szüleim vigyáztak arra is, hogy felkészüljek az élet komolyabb dolgaira, ami a mesebeli naplementébe ellovagolás és hétországra szóló lakodalom után következik: nevezetesen a családalapításra. Sosem próbálták megetetni velem a méhecskés vagy gólyás történetet az utódnemzéssel kapcsolatban, helyette viszont megajándékoztak a Peti, Ida és Picuri című skandináv képregénnyel. A történet nagyon egyszerű: a kb. tízéves Peti és tizenkét éves Ida anyukája teherbe esik, és innentől aztán megindul a kérdezősködés a gyerekek részéről. Hogyan lesz a kisbaba? Hogy fog onnan kijönni? Odabent is kakil? Aztán, amikor Picuri végre megérkezik, jön a gyermeki féltékenykedés, a végtelen sírás miatti álmatlan éjszakák, és a tartalmas pelenkák horrorvilága.

A könyv mai napig ott figyel a polcomon, bár finoman szólva viharvert állapotban: gyakorlatilag lapjaira esett szét, annyit lapozgattuk a húgommal. Ami a babacsinálást illeti, nem kell még csak szoftpornóra sem gondolni, a legvadabb illusztráció nem apa és anya szívecskékkel körülvett összebújása, hanem inkább Picuri születése. Emlékszem, rengeteget nézegettem azt a három képkockát, amin a baba végre kibújik ebbe a csúnya, hideg világba a jó kis meleg anyaméhből. Igazából hálás vagyok a szüleimnek, amiért igen korán a kezembe nyomtak egy ilyen típusú „felvilágosító kiadványt”: valószínűleg erre azért is szükség volt, mert kétévesen már lelkesen nyaggattam őket a húgom érkezését illetően. Ami pedig a kötet későbbi mentális fejlődésemre gyakorolt hatását illeti, azt hiszem, elég normálisan gondolkodom a szexről, a családról, meg a gyerekekről, szóval félre a prüdériával, Peti, Ida és Picurit minden háztartásba! :)      

MNK

Szerintem a világ egyik legviccesebb rövidítése a felvételi eljárás során használt táblázatokban a nappali tagozatos, költségtérítéses mesterképzéseké. (Nem mellesleg a tavalyi és tavalyelőtti ponthatárok sem olyan vészesek, csak úgy mellékesen megjegyezve juppiájé. Viszont nagyon sokan jelentkeztek. Ellenben kevesen jöttek el az írásbelire. Na, majd kiszámoltatom a Matematikussal az esélyeket, ha visszatér.)

Zévé

Oké, mielőtt Barokkbácsi feltette a kérdését, nyeltem egy hatalmasat, és elmondtam egy villámimát, hogy véletlenül se a reprezentatív freskóciklusokat kérdezze, de talán életem legfelszabadultabb vizsgaélménye volt ez a tegnapi. Ha nem folytatnám itt és így a tanulmányaimat (ami még mindig megtörténhet), akkor is egy tök vicces élménnyel távoznék. Azt meg egészen megható olvasni-hallani, hogy a barátaim/családom mennyire örülnek az ötösömnek. Még július 5-én kell helytállnom, aztán már végre tényleg hepiszánsájn lehet.

Áthallgatás

Ülök a TO-n, mellettem kb. tíz sorstársam vár a tanulmányi előadókra a kis előtérben. A levegő nem fülledt, nyitva van minden lehetséges ablak, ráadásul nem is vagyunk sokan. Három-négy németes beszélget: az egyik lány panaszkodni kezd arról, hogy ő bizony már harmadszor jön vissza a mai napon, mire egy jellemzően terpeszkedő srác fanyar mosollyal közli, hogy akkor aztán szép napja lehet. Most már kíváncsian várom a folytatást: a lány elmondja, hogy abszolutóriumot akart kiállíttatni, de egyetlen kreditje hiányzik a 180-ból, úgyhogy beszélnie kellett egy tanárral, hogy utólag felvehessen egy tárgyat. És most beadandót kell írnia, és nem tud csak a jövő heti záróvizsgára készülni, és ez milyen szörnyű.

A fiú javaslata lep meg: mi lenne, ha valahonnan, valamely mágikus úton csak úgy odaröppenne az az egy kredit, hát hogy lehet ilyen csökönyös ez a rendszer, meg egyébként is, ő leszarja ezt az egészet. A lánytól, aki feldúltan elmesélte a történetét, vállveregetve megkérdeztem volna, hogy édesszívem, meddig tartott volna összeadni az ötödik félév végén az indexedbe beírt félévnyi kreditadagokat. Azt, hogy esetleg az etr-ben megkeresse ugyanezt, már fel sem mertem volna hozni. A fiúnak meg lenyomtam volna a torkán egy közeli széket szívesen elmagyaráztam volna, hogy ez itt nem a beach, ahol a szörfösnadrágjában ő a kiskirály, hanem ez egy egyetem (urambocsá', az ország első egyeteme), ahol vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani. Ezek után egy másik srác, aki közölte, hogy ő bizony hetedéves BA-s, és jól elvan, már meg sem tudott igazán lepni.

És még rohadt meleg is van. Kellett nekem kimozdulni a jó kis hűvös lakásból.

Mém #2

Na, akkor még egy gyorsan.

kaptál valaha gyűrűt?
valamelyik majálison biztosan (ilyen giccses, állítható cucc).

leghosszabb kapcsolatod?
hát, a jelenlegi. két évnél egy kicsivel több.

mit kaptál utoljára ajándékba?
szerintem csokit.

hányszor ejtetted le a telefonod?
"haver, de hát ki számolja?"

21 Q&A

Régen csináltam már ilyet. Állítólag Anna az eredeti tulaj, de én máshol találtam. (Azért állítólag, mert én most hozzá nem tudok bejutni, ergo nem tudom lecsekkolni.)

1, Vedd elő a hozzád legközelebb eső könyvet, nyisd ki a tizennyolcadik oldalon, írd le az ötödik mondatot.
"Az új irodalomnak a kor lelkéből lelkezett tűzoszlopnak kell lennie!"

2, Melyik könyvből szólt az idézet? Ki írta?
Forgács Éva: Avantgárd a magyar kultúrában, in: A második nyilvánosság, összeáll. Hans Knoll, szerk. Jolsvai Júlia, Budapest, 2002 (nincsen körülöttem szépirodalom, brühühü), de egyébként Kassák Lajostól származik a mondat.

3, Mi a legutolsó dolog, amit a TV-ben láttál?
Az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének utolsó tizenöt perce.

Egy kis szakmai

Vagyis annyira nem is lesz az. Lesz ez a(z állítólag) gigamega-kiállítás Pekingben, amin London után a kínaiaknak is megmutatjuk a magyar művészet színe-javát, csak most nem a régi kincseket visszük el hozzájuk (ld. Treasures from Budapest), hanem a kortársművészetet. Írtak-mondtak róla sokan sokfélét, én most erre itt nem vállalkozom (az ilyesminek egy külön blog kéne), viszont valószínűleg én vagyok az egyetlen [ha nem, akkor (ny)elvbarátaim, kezeket fel!], akit zavar a kiállítás címe. 

A naiv verzió az, hogy csak a plakát formai harmóniája miatt lett ez a cím - a gonosz változat meg nyilván az, hogy a cím kitalálója nem tud angolul. Mert a Hungary Art nem azt jelenti, hogy Magyar művészet, sőt, tulajdonképpen nem jelent semmit (ami megerősítené fent belinkelt cikk vitriolos mondatait a kiállítás koncepcióját illetően: azaz, hogy a bemutatott anyag tulajdonképpen nem - de legalábbis nem megfelelően - mutatja be a magyar kortársművészeti szcénát).

De hogy félreértés ne essék, értékelem én a külföldre nyitást, sőt, nagyon is boldoggá tesz, hogy vannak törekvések a magyar művészet megismertetésére az egész világon, lásd például a Royal Academy of Arts Eyewitness címet viselő, magyar fotósok munkáit bemutató tárlatát (ez volt a reklám helye).     

Akkor ma Terry Richardson

Járja Amerikát, meg az egész földgolyót, és közben mindenfélét lefotóz. Az a pucér lányokkal teli telefonfülke például Brazíliában van valahol. Teljesen hétköznapi dolgokat fényképez le, meg kisebb-nagyobb sztárokat a műtermében, akiket néha meg is fektet, de legalábbis levetkőztet. De a tumblr-jén ott van az anyukája is, aki pont úgy néz ki, mint ő, csak nőben. Nagy kedvenceim tőle az olyan képek, amiken ráadja jól megszokott favágóingét és fura szemüvegét éppen aktuális kliensére: kölcsönadja  az identitását egy fotó erejéig. Sokan botrányosnak találják, szerintem az egyik legviccesebb fazon evör.  

A képek forrása: terrysdiary